Az alkonyat úgyis leszáll...

Kiderült,hogy mégsem olyan szerelmes belém, mint ahogy hittem. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy tudom, hogy milyen, amikor olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és hogy ez hogy tud fájni belül, olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy…

hogy is hihettem, hogy kulonleges vagyok neki...

most olvastam el sok levelezesunket...én vagyok a hibas, mert eroltettemés eroltetnem most is..nem tudom mi volt koztunk...nem tudom, megerteni soha... bolondulni bele fogok ...hiszen mondta, tobbszor is hogy nem szerelmesmiert nem fogadtam el sosem?és most is miert ne tudom vegre…

nem mondhatom el senkinek, de néha annyira szeretnék ... egy kis időre nem lenni, vagy átaludni ezt az egeszetnem birom tovabb 

nem bíromminden ellenére, ami történt, vele szeretnék lenni, megöregednifogni a kezét, megsimogatnisosem lesz végeszeretnék hegyaljára menni, vele lenni...nem én kellek neki...

mindig a nehezebb utat választom...

sometimes... nem érdekel... utálom, elég volt... "A múlt már nincs többé, a jövő még nincs itt."Ezért nehéz...

soha nem éreztem magam még ennyire szarulnéha legszívesebben meghalnéknincs senkim...a barátok távol, nem érnek rá, mindenkinek van dolga, pasija, életecsak nekem nincsminden önsajnálat nélkülnem tudom megtenni, hogy beleugrok egy másik kapcsolatba, ezért szenvedek egyedül..…

hibat hibarafolytonmindigsohanem erdelmi megelegem vanfáj nem akarok érezni semmitsoha semmitcsak aludninem lenniugysem erek semmit, senkinekmindenkinek megvan a sajat eletemindenhol zavarokutalom...

tagadásfájnem bíromelvesztemelveszettelvesztünksehogysem jómeghalninem éreznifelejtenivégevégeannyira szeretem, hogy belehalok...:(