soha nem éreztem magam még ennyire szarul
néha legszívesebben meghalnék
nincs senkim...
a barátok távol, nem érnek rá, mindenkinek van dolga, pasija, élete
csak nekem nincs
minden önsajnálat nélkül
nem tudom megtenni, hogy beleugrok egy másik kapcsolatba, ezért szenvedek egyedül.. nyáron
sosem fogom megérteni, miért tette
az önbecsülésem a béka feneke alatt... a menyasszonya voltam... és képes volt a szemembe hazudni...
én meg hittem neki, és bíztam benne
nem értem, nem tudom felfogni
azt érzem, bármit teszek, csinálok, mintha egy vákuumban lennék, nem hall senki, nem tud senki segíteni
nem tudok semmi kreatívat kihozni a helyzetből
mintha sarabokra hullott volna az egész életem, nem tudom felépíteni újra...
csak feküdnék egész nap egy sötét szobában
ninsc kedvem az emberekhez, hogy sajnáljanak, hogy arra gondoljanak, szegeny lany
akit megcsalt és becsapott vki, akit nagyon szeretett
semmi sem lesz már jo
soha:(
neki olyan konnyu, lassan fél éve, hogy mar sejtette, hogy mit erez vagy mit nem.. de jatszott velem, magaval, masokkal
hogy ket honap mulva bombakent robbantsa az egeszet, majd ugy tegyen, mint aki sajnalja...
hogy szenvedjek, ujra meg ujra
