félek... csak veszekedés van, sehol semmi nem jó
nincs értelme ennek az egésznek
ugyanazok a sémák, ugyanazok a kudarcok, ugyanaz az egyedüllét, ami belőlem jön
amit sohasem fogok levetkőzni, amit megint csak el fogok rontani...
amit elrontott, ami nem tér vissza soha
nincs értelme semminek...
nem akarom, aztán mégis... legszívesebben egyedül lennék egy lakatlan szigeten... félek, hogy nem szeret, félek, hogy elveszítem
félek, hogy ő már elveszített
semmit sem tudok és semmit sem akarok...
nem élet...
nem élek...
