két éve volt, hogy végeztem az egyetemen... és akkor volt egy nagy szakítás is
mindennek meg kellett változnia, hogy ilyen legyen, mint most
kellett a két év "pihenő"
pihenőnek nevezem, mert asjnos, okszor voltam szétzórt, és sok mindenbe belekaptam, amit nem feltétlenül kellett volna
az utóbbi időben kezdtem el érezni, hogy szétforgácsoltam magam... hogy nincs idő mindenre
régen úgy éreztem van, és azt, hogy nincs életem... főleg mivel ezt is éreztették velem...
ma más tudom, az embernek arra van ideje, amire szán, és megpróbálok ennek megfelelően élni, és igyelni, időt szakítani mindenre, ami fontos
csak talán túl sok minden lett fontos
a két év erre is kellett, hogy megismerjem magam, hogy kialakuljanak új hobbik, hogy bátran belevágjak dolgokba, hogy tisztába jöjjek azzal, mi az, amit csináltam, csinálok, és csinálni szeretnék
2 év alatt ez sikerült, viszont sok a lemaradás is, amit most örömmel pótolok, leköt, amikor cikket írok, csak zavar, hogy úgy érzem, ezt nem akkor csináltam, amikot kellett volna...
pedig, ha azt nézzük az az idő sem haszontalanul telt, mert mindig csináltam vmit, sokszor csináltam hasznos dolgokat...
és közben változtam, fejlődtem?, és pihentem...
