az elmúlt egy hét alatt kétszer voltam féltékeny...
egyszer nagyon, egy hete... szégyellem nagyon
amit akkor tettem, és akkor megfogadtam, hogy soha többet nem teszem, és bízok...
és most mégis...
szerencsére csak annyit tettem, hogy elbújtam a világ elől, eltűntem, nem zúdítottam rá a dühömet, a birtoklási vágyamat, és a féltékenységemet...
különös módon ettől jobb, mintha maradtam volna, és hallgatom, ahogy mentegetőzik...
még azt kéne megfejtenem, hogy honnan ered ez az egész... mióta vagyok ennyire betegesen féltékeny?
és hogy hogyan tudom ezt kezelni, mert a jelenlegi körülmények között ez tarthatatlan... nem jó
nekem sem... senkinek..
a másik, amit most ki kellene találnom, hogy bújjak- e elő, vagy maradjak..
jó itt...
félek, ha túl sokat mondom, ha mindig elmondom, tönkreteszem az egészet, muszáj lenne bíznom... valahogy
