nincs velem..
furcsa, az is, ha velem van, és az is, ha nincs itt.
az a furcsa ebben, hogy mindkét helyzetben jól érzem magam. vele és nélküle is. ilyen régen nem volt. mintha a pillanatban a jelenben élnék (na jó, néha nem, mert elfog a pánik és az aggodalmak), de ez egyre ritkább, és ha meg is jelenik, jobban tudom kezelni.
Bízom benne. Tudok kivárni, és nem siettetem a dolgokat. De lehet, hogy az egész arról szól, hogy nem akarok elköteleződni, hogy nem akarom beleélni magam semmibe, hogy nem hiszek abban, hogy jó lesz így. Hogy meg akarom tartani a saját életem és identitásom mindennél jobban, nehogy újra ugyanabba a hibába essek. Járunk. Heti egyszer találkozunk. Egyelőre elég. Közben sem sokat beszélünk, szinte csak egyszer- kétszer.Akartam erről beszélni vele, de mikor talákoztunk, nem tűnt fontosnak. Azt hiszem most ez így jó. Bár néha aggódom, hogy mégsem ez rosszat jelent, de persze ez korántsem biztos. Szilárd teszi meg a kezdő lépéseket- általában. Hagyom magam irányítani, és próbálok kevésbé erős személyiség lenni.Ha vele vagyok, sok minden egyszerű, keveset lelkizek, és néha mintha nem kellenének szavak.
Persze nagyon sok mindenben (felszínes dolgokban) teljesen az ellentétei vagyunk egymásnak: ő simán issza a teát, én édesen, korán kel, én meg későn.. de lehet, hogy nem ez a lényeg, hanem, hogy a fontosabb dolgokban hasonló a véleményünk.
nincs most velem, mégis sokat gondolok rá.
itt vannak viszont a novellái.
furcsa, hogy ennyire megbízik bennem, elhozta nekem őket. tetszenek, jó olvasni őket, nem ír rosszul, sőt néha egész jól ír. szilárdos persze, érződik belőle a személyisége.
itthagyta nekem a novelláit, és ezáltal mintha kicsit ő is velem lenne.
