nem kellene ennyi alkonyatot olvasnom, főleg nem a new moont, főleg nem addig, míg ennyire azonosulok Bellával
az én Edwardom nem fog visszajönni, sem most, sem soha... és ennek ráadásul sokkal prózaibb okai vannak
valami baj van már megint, bennem, velem, körülöttem... erre a pms meg csak ratesz...
vele álmodtam... az exemmel, sírtam, szörnyű volt, nem az megkönnyebbülős, nem jó
innen pedig az alkonyatos rész
kerestem, kerestem, de semmit nem találtam, kerestem őt, hogy hol lakott, hogy merre van
nem találtam semmit
aztán igen, de csak még inkább magával ragadott a szomorúság és felébredtem.
