láttam, felkavart, nagyon
pár másodperc alatt visszakerültem abba a világba, amelyet ő jelentett...
az egyetem éveit, a boldogságot, az elfogadást, a szeretetet, az első nagy szerelmet
a vonaton ültem, suhantak el mellettem a fák, rossz volt
másodpercek alatt fényévekre voltam a mostani önmagamtól, a mostani életemtől
elgyengült a térdem és ugyanazt éreztem megint, felkavart
megváltozott, ahogyan én is, mégis ugyanolyannak éreztem mindent
utána akartam menni, beszélni vele, ahogyan már az is megfordult a fejemben, hogy írok neki, vagy felhívom
jó, hogy nem tettem, ahogyan ma sem
tudtam, oka van annak, hogy nem így történt
lehet, hogy erősebb vagyok, de még nem eléggé
pedig szeretnék a barátja lenni, nagyon, hiányzik, mint barát, de még nem tudom elfogadni csak így...
a vonaton csak bambultam, és átéltem egy csomó mindent újra
reggel vele álmodtam, csupa jót, 24én lett volna 5 éve
nagyon rossz volt a kedd
keddre virradóra is vele álmodtam, együttvoltunk...
hiányzik, szeretném tudni, hogy mi van vele, de nem merem
szeretnék vele újra beszélgetni, de nem tudok
aztán a vonaton olvastam, és aludtam
az alvás jót tett
eszembe jutottak barátnők, és Kobra szavai
jobb kedvvel ébredtem fel
hazajöttem
és most újra sikerült visszatérni a saját világomba
ami most már fél éve nélküle élek, ami sok szempontból jobb, sok szempontból másabb
és kicsit rosszabb, mint az a világ, ami már nem volt az igazi
nem tudom, mit jelent az, hogy bár első pillanatokban nagyon vágytam arra, hogy felhívjak egy barátot, mert rosszul vagyok, elmúlt
elfojtom vagy kezdem feldolgozni? kezdek rajta túltenni?
de az a gyomorösszeszűkítő, elgyengül a lábam érzés még mindig megvan
talán ... egyszer ...
