Mindenkiben ott van a saját Főnixe.
Amikor gyengének érzed magad és elszomordsz a problémáidon, akkor csak a hamvak vannak benned.
Amikor egyedül érzed magad és nincs senki körülötted aki vigasztalna, akkor csak a hamvak vannak benned.
Amikor a betegség felülkerekedik rajtad és megjelennek az első tünetek, akkor csak a hamvak vannak benned.
Amikor elveszítesz magad körül valakit, aki fontos volt számodra, akkor csak a hamvak vannak benned.
Deeeeeee, az egyik legfelemelőbb de...
De amikor erős vagy és mosolyogsz, problémáid megoldódnak, akkor a Főnixed is feltámad benned.
De amikor barátok jönnek hozzád és már nem vagy magányos, akkor a Főnixed is feltámad benned.
De amikor a betegségedből felgyógyulsz és a tünetek eltűnnek, akkor a Főnixed is feltámad benned.
De amikor elfogadod magadban, hogy elment és tovább lépsz, akkor a Főnixed is feltámad benned.
A Főnix mindig feltámad hamvaiból, ne feledd!
Ez a nagyon szép idézet Lacel blogjában olvasható, sok más értékes gondolattal, és rajzokkal együtt.:)
