nem tudom, gondolsz- e még rám. az emléked halványul, de ekkor találkozunk, vagy kezembe akad egy kép kettőnkről.
nem tudom, hogyan romlott így el az egész, és igazából azt sem, hogy miért görcsölök ezen ennyit, nem értem, hiányzol, nem tudom, mi hiányzik, lehet. hogy csak az érzés, amit éreztem, még a szakítás előtti utolsó este is olyan jó volt, de minden tele volt félelemmel, hogy ez elmúlik, félelemmel, hogy mi lesz, és sertődésekkel, amik rosszulestek, bántásokkal. Szeretlek nagyon. Jó lenne most is veled lenni, persze te úgysem érnél rá, lehet, hogy túl sokat akartam?
szeretném azt hinni, hogy a viselkedésem csak reakció volt, hogy csak arra a hülye és lehetetlen helyzetre reagáltam így, ami kialakult. igazad van, régen volt ez nagyon szép. mégis hiányzik, ahogyan te is.
gondoltam rád tegnap. vajon hogy ment a tanítás. nem írtad meg, pedig vártam, megkérdezni meg minek?
vagy sok dolgod van, és ezért nem írsz, vagy már csak barátként gondolsz rám, egyik variáció sem olyan jó, hát inkább nem kereslek, bár remélem, hogy jól ment a tanítás.
szia
