Még csodálkozom, hogy minden ennyire rossz. Estére, napközben össze szedem magam, tele vagyok tervekkel, reggel meg megint azt álmodom, hogy milyen jó veled, bekülésről...
De barátnőmnek igaza van, nem szabad a múltba nézni, főleg azért nem , mert már nem is energiát kapok onnan, hanem csak az erőm megy el...
remélem, ezek az álmok is elmúlnak.
