Nem akarok rólad beszélni, azt akarom, hogy ez az érzés muljon most mar el, minél hamarabb, évek óta csak vergődöm veled, vagy nélküled. Holott, neked a szíved már régóta nincs benne az egészben, már évekkel ezelőtt, kijelentetted, hogy neked most már a fonts, más i lesz a fontos, értsem meg. Azt hittem, megértem, de nem ment. Nem akarom, hogy az élet csa annyiról szóljon, hogy amíg jó a másik, amíg nem akadályoz, addig ok, nem akarom, hogy arról szóljon, hogy nem kellenek az emberek, és hogy eljunk magunknak a hulye onzo, egoista szemléletunk szerint. Nem hittem, hogy ilyen vagy. Msot sem birom felfogni, hogy hogy mondhat ember olyan dolgokat mint te mondtal. És nem birom azt sem felfogni, hogy ami olyan szép volt,és annyira jok voltunk egyutt, miert nem lehetett velem megbeszelni a gondokat, miért kell és kellett rogton kizarni az egesz életedbol, honapokra, hetekre, napokra. Ha valami gond volt, miert kellett teljesen figyelmen kivul hagynod, hogy a baratnod vagyok, miért kellett egybol eldobni az egeszet. Akkor megvaltoztal ereztem, és szerintem jol. Bezartal, és most is azt csinalod. Jobb is, hogy nem vagyunk egyutt, mert egy olyan ferfit szeretnek, aki ha baj van, nem menekul elole, és nem annyit mond hogy nem tudom, nem tudom...
Most is az a kurva buntudat, hogy nem vartam rad eleget...vartam, nyarakat, karacsonyokat, amiben semmi meghittseg nem volt, mert neked nem ert annyit, szilvesztereket, amikor meg csak egyut sem voltunk, és ha igen, az is balul sult el, és nem igaz, hhogy téged nem zavart, nem igaz, hogy nem erezted, és nem fajt, hogy ez mar messze nem olyan mint regen. Nem tudom, hogy elve ilyen voltal, és csak nem ismertem fel, vagy megvaltoztal a nyomas alatt, de az srac , akit én szerettem, és szeretek, nem tette volna ezt velem:( De hiaba vartm, amikor vegre egyutt lehettunk volna, akkor is csak az onzeseidet kaptam, hogy a te terveid, majd te egyedul, ertsem meg:(Annnyira kurvara zavart volna ha veled vagyok?:( Szerintem sok mindent megoldhattunk volna, ha legalább egy kicsit rugalmasabb lennel, lettel volna. Ugy ereztem falakba utkozom, barmit találtam ki, neked soha semmi nem volt jo, mindennel volt valami gondod.
Probaltam minden almomat elnyomni, és most meg nem tudom miben higyjek, hittem a családban, abban, hogy mindez tobbet er, mint a pénz, a karrier, a lassunk minel tobbet a vilagbol, de lassan kezdem azt hinni, hogy devians vagyok, és rossz ertekekben hiszek. Szeretnem azt hinni, hogy az eskuvo, a hazassag az szolhat orokre, és szeretnem hinni, hogy bizhatok ebben, nem akarok ugy elni, hogy nem kotelezem el magam sehova, mondvan ugyis rossz lesz, ugyis gallyra megy. Szeretnem hinni, hogy a gyerekneveles nem csak nyug, és hogy van ertelme acsaládnak.
Ugy erzem, az eletem soha nem lesz mar normalis, mert ez az egesz kapcsolat elhitette velem, hogy egy kapcsolat csak problemakbol all, hogy nem lehet kuzdeni a masikert, hogy semmi sem változik, és nem is lehet változtatni semmin, hogy bele kell törödni, hogy huszonévesen egy olyan kapcsolatban legyek, mint a negyvenes házasok, mindezt ugy hogy még csak össze sem költöztünk, hogy nem erdemes semmit sem felaldozni egy kapcsolatert, mert minek...egyszer ugyis vege lesz:(
