Az alkonyat úgyis leszáll...

egy éve már kezdtem kilábalni ebből az egészből, de könnyebb volt kibékülni veled. nem hittem, hogy ez megtörténhet, és bíztam benne, hogy ezúttal más lesz, szerintem te is. ez volt a baj, több időt kellett volna hagyni egymásnak. érzem hogy az volt az utolsó esélyünk. innen már nem lesz több, de talán már nem is baj. egy kapcsolat, amelyben ennyi zűr volt. nem lehetett megmenteni már, vagy több idő és nagyobb érettség kellett volna hozzá, nem tudom. most úgy érzem, sosem fogom megérteni, sosem fogom elfelejteni, és hogy örökké szeretni foglak. most is nagyon szeretnék a barátod maradni, de nem megy, akárhogy igyekszem, fájnak a soraid, amiket nem mint szerelmedhez írsz, és én még békülöni szeretnék, ezért nem is tudom mikor leszünk barátok. tudom, hogy te is érzel valami hasonlót, hiszen, nem akarsz, nem mersz tallákozni, én sem merek, mert lehet, hogy abból békülés lesz, az pedig nem helyes...