Az alkonyat úgyis leszáll...

Sajnálom, hogy megváltoztunk, valószínű, ez minden baj gyökere, megijedtünk...Köszönöm, hogy még most is képes vagy arra, hogy a fájdalomtól eltekintve az én érdekeimet nézd, és hogy őszintén igyekeztél nem becsapni engem. Ez az, amiért igazán fáj, hogy végig őszinték voltunk, Te még inkább, mint én. És mégis vége. Más benne van úgy egy kapcsolatban, hogy megcsalja a másikat, a felszínen meg minden remek. Attól félek, nem találok egy őszinte pasit, és hogy félni fogok bármit tervezni, amikre vágytam. Most megijesztenek ezek a vágyak, elbizonytalanodtam. Mert az egésznek Veled volt értelme. Félek ezektől a vágyaktól, és nagyon sajnálom, hogy kialakultak, én próbáltam elnyomni őket, csak sajnos nem ment. Próbáltam úgy tenni, mintha máshogy is boldog lehetnék. Tényleg csodálatos vagy, hogy törődsz velem, sajnálom, hogy a jövőképünk ennyire eltérő volt. Szeretném hinni, hogy nem hiába szakítottunk, és hogy boldogok leszünk. Elbizonytalanítottál, nem tudom hihetek- e még abban, amikben hittem mindig is. És nagyon félek, mert minden megváltozott az életemben, ugranom kell a semmibe...Nélküled:(