Az alkonyat úgyis leszáll...

Elolvastam az előző szakításban miket irtam a blogra. Lehet arra kellett ez az egy év, hogy rájjöjjek sok mindenre, most pl. nem haragszom, csak fáj, sőt csodállak, hogy az én érdekeimet nézed, ez akkor még nem értettem. Hogy sok mindent megértettem, hogy nem is magadért, hanem értem:(Hogy rájöjjek, hogy nem azért csináltad, mert nem szeretsz, hanem éppen azért, mert szeretsz. Éppen ezért. Most már látom, hogy mégis csak az vagy, de elbújtál. Persze a jó dolgokért is megérte, amik a sok rossz dolog között történtek, de talán azért is megérte, hogy ezeket megértsem, hogy ne haragudjak, és hogy barátok lehessünk...