Köszönöm az együtt töltött éveket, amiket kaptam, amiket adtam, amire megtanitottal, amiket együtt éltunk meg. Életunk elert egy olyan szintre, amikor mar nem ugyanazt akartuk, amikor minden felborult, és minden megkerdojelezodott. Mindketten sajnáljuk, hogy igy tortent, ez a legszomorubb, mindketten akartuk, de nem jott ossze. Én feladtam volna, te meg nem fogadtad el, mert nem akartad, hogy megváltozzak, hogy más legyek. Csodallak. Ezert olyan rossz, hogy el kell felejtselek. Kötődunk...
szép, de fáj
2008.09.26. 22:41 CzEdit
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://butterfly1984.blog.hu/api/trackback/id/tr226371101
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
