Rémeket látok.
Félek attól, ami van, attól, ami lesz, és vágyom arra, ami volt.
Olyan akarok lenni, mint akkor, azt az életet akarom.
Szeretném, ha egyszerűbb lenne.
Talán csak a saját agyszüleményeim foglya vagyok azáltal, hogy félek.
Lehet, hogy nincs miért félnem, nincs mitől tartanom.
Mégis.
Nem akarok többet félni...
