Boldogsagomat nehezebb szavakba önteni, mint a boldogtalanságot, a szomorúságot... Mert a boldogságot természetesnek vesszük, a szomorúságot nem. Pedig kell az is, hogy értékeljük azt, ami van, amit kapunk. Ez már rég nem volt ilyen jó, mint most, kicsit visszajött a múlt, és új dolgokat tapasztaltunk meg együtt. Félek, nem sokáig marad ez így, de amíg tart, ki szeretném élvezni, el szeretném mesélni, hogy ne csak a kétségbeesett szavaimat osszam meg azokkal, akiket szeretek.
