Az alkonyat úgyis leszáll...

nem tudom, miért ennyire szörnyu, csak azt erzem, hogy elveszett vmi... ami lehet megsem volt sosem, csak en akartam, hogy meglegyenjo volt vkihez tartozni, figyelni rá, és hogy figyelnek rámazt érzem, hogy megint nem voltam elég erős, és ezért most megint nagyon magam alatt leszek...…

nevetsegesen keves ahhoz, hogy ennyire fajjon, és ennyire szar legyen, és epp eleg hosszu ahhoz, hogy ezt ne tehesse meg..és megis...

szilárdtól, ma hajnalban, 6: 55kor, hihetetlen időpont, nemsokkal azután, hogy fel szokott kelni...és elküld egy linket, egy játékról, ami engem érdekelhet, fashion designeres...hm... de nem szerelmes, és nem szoktam váratlanul eszébe jutninem tudom összerakni az egészet, ezért ezt…

az nem érdekel, ha engem baj ér, vagy ha engem bántanak, azt elviselem, de a szeretteimet ne, főleg ne a hugomatés ne egy ilyen mocsok:(hogy lehetnek ennyire mocskosak az emberek:(((

kit síratok? mit síratok?

kedvenc mondatom a tegnapból... tőle: "te vagy az, akivel el tudom képzelni az életem, de nem te vagy az, aki nélkül nem"... nagyon gáz szöveg, vagy én lettem nagyon cinikus a romantikával kapcsolatbanzene... , mert tetszik:) 

nélküle is a helyemen vagyoka péntek esték nagyon rosszak lesznek, de aztán úgyis jön a szombat...jól vagyok

nem fáj, és nem is bánt, csak belebetegszek...

ma reggel edesapammal voltam cipot vasarolnijuhej:Dsiettetett nagyon, gondoltam, na ez nehez menet lesz, de hat behozott a vonathoz, menjunk el csizmat venni...en gondoltam, nehez lesz jot, és meg nekem tetszot is talalnirosszabbaknal rosszabak voltak, ami tetszett, abbol nem volt meret, ahogy ez…

a saját testemmel.. jelezés tudja, mi a jó nekem.